Művészpáros | Soós Nóra és Győri Márton

Szimbiózisban élnek. Bár a festészet magányos hivatás, szerencsések, hogy mindig ott vannak egymásnak. Egy helyen alkotnak, és bár a jövőben terveznek közös sorozatot, külön-külön dolgoznak, “a festészeti útjuk nagyon határozott irányokba mutat”. Odaégett pörkölt, Ibsen hősnő, húsz éve tartó szerelem. Szabadok és függetlenek.

 

// TALÁLKOZÁS //

Nóri: A Képző felvételijén találkoztunk, illetve nem találkoztunk…(hahaha) Először Marci munkáiba szerettem bele, lenyűgözött az, amit a felvételi második fordulóján az egyik teremben láttam. Épp valami portré- vagy aktfestés volt, amikor ő festett egy sorozat színfoltképet… csak később ismerkedtünk össze. Azt hiszem, a tehetsége volt a legmegkapóbb első körben, persze a szövege sem volt rossz…

Marci: Számomra egyszerűen szerelem volt első látásra, ami azóta is tart. Hittel bíró emberként úgy gondolom, mindenkinek az életében vannak csodák, nekem ilyen Nóri megismerése és a gyermekeink megszületése. Közel húsz éve együtt vagyunk, túl ezernyi hullámvölgyön, a szövetségünk mégis töretlen.

 

// ALKOTÁS – EGYÜTT VAGY KÜLÖN //

Nóri: Elég komoly szimbiózisban létezünk. Ez abból is fakad, hogy a műtermünk egy helyen van, de tudunk szeparálódni is, ha adott esetben úgy szeretnénk. Tavasszal új házba költöztünk, ahol a műtermünk és a lakásunk is van. Nagyon élvezzük az új helyet, a sok zöld nagyon nyugtatólag hat, igazán inspiráló a belvárosi nyüzsi után… Napjainknak amúgy kialakult rutinja van: a gyerekeket iskolába, bölcsibe visszük, utána haza, ki-ki a saját „projektjén” dolgozik. Kifejezetten közös alkotás nincsen, mert egyenlőre az egyéni munkákra is kevés idő jut, de mindig tervezzük, hogy csinálunk egyszer egy közös sorozatot. A sok együtt töltött év után, már megtanultuk, hogy festés közben nem nagyon szólunk bele egymás munkájába, inkább amikor elkészül a kép, akkor véleményezzük egymást…

Marci: Egy festő, akkor is festő, amikor éppen nem fest. Ez a hivatás nem letehető, a festő nem bújhat ki a bőréből attól, hogy leteszi az ecsetet. Azt hiszem, ez egy nagyon más élet és ritmus, mint általában a megszokott. Sokkal költőibb és szabadabb. A szabadság megélése azonban furcsa mód, sok kitartást, szorgalmat és alázatot is igényel. Ha egész életedben önmagad főnöke vagy és kizárólag te döntöd el, mikor mit szeretnél épp kezdeni az időddel, könnyen elszállhat, ellustulhat, akár ki is éghet az ember. Mivel a festészet rendkívül magányos hivatás, szerencsések vagyunk, hogy Nórival megtaláltuk és támogatjuk is egymást.

// INSPIRÁCIÓ //

Nóri: Régebben azt hiszem, sokkal inkább tudtunk hatással, vagy befolyással lenni egymás munkáira. Mára azt lehet mondani, hogy bár az igazi, jó festészetben való hitünk mindkettőnkben töretlen és nagyon tudunk lelkesedni ugyanazon dolgok iránt, de a festészeti utunk nagyon határozott irányokba mutat.. Én azt csodálom Marciban, hogy hihetetlenül bátor. A festészeti stílusokban könnyedén vált, hihetetlenül szabadon alkot érzése szerint, és abban mindig maximálisan elmélyül. Legjobban talán a koncentrációját irigylem, ahogyan teljesen ki tudja zárni a körülötte lévő világot, mikor dolgozik… (volt már, hogy teljes fazék pörköltet hagytam a konyhában a tűzön, hogy figyeljen rá, mikor el kellett mennem, és az szépen szénné is égett mellette… haha)

Marci: Nóra a legnagyobb festő, akit ismerek. Mai napig meghat az az őszinte érzékenység és empátia, ahogy a világhoz viszonyul, ez az érzelmi intelligencia minden képét áthatja, nem véletlen, hogy generációnk egyik legnépszerűbb és legsikeresebb alkotója.

// ELISMERÉS VAGY KRITIKA //

Nóri: Marci mindig őszinte, de mondjuk ő az élet minden területén ilyen. Önmagával szemben is nagyon kemény tud lenni, ha nem elégedett a festménnyel, azonnal megsemmisíti stb.. volt már, hogy a kukából mentettem ki egy képet. Amúgy nagyon sokszor tud jó ötletet, tanácsot adni, mivel ő ismeri leginkább a festészetemet és engem is.

Marci: Folyamatos kölcsönhatásban létezünk, miközben nagyon is személyes, primér képi világot építünk. Érezni kell a másik határait, és fontos a bizalom, ennek elengedhetetlen feltétele a kölcsönös őszinteség.

// (KÖZÖS) ÁLOM //

Nóri: Szerintem a közös álom létrejött. Van egy olyan szabadság, amire mindketten vágytunk. Ez a szabadság nem más, mint az igazi alkotói és anyagi függetlenség.

Marci: Csatlakozom Nórihoz, azt kell mondjam, nagyon szerencsések vagyunk, hiszen kizárólag azzal foglalkozhatunk, amihez kedvünk van. Teljesen szabadon létezünk.

 

// KEDVENC SZTORI //

Marci: Amikor életemben először megszólítottam Nórit, megkérdeztem, hogy hívják. Azt mondta, mint egy Ibsen drámát. Erre én megkérdeztem: Vadkacsa? Azóta is együtt vagyunk, csak hirtelen eltelt csaknem húsz év.

// Soós Nóra //

„Soós Nóra szombathelyi születésű festőművész, 20 éve Budapesten él és alkot. Tanulmányait a szombathelyi Képzőművészeti Szakközépiskolában, majd a budapesti Képzőművészeti Egyetem festő szakán folytatta. Olyan jelentős díjakat tudhat magáénak, mint Glatz Oszkár díj, Hermann Lipót díj, Strabag festészeti díj, vagy Prima Primisssima Junior díj. Folyamatosan állít ki itthon és külföldön egyaránt. Számos kiállítása volt Nyugat-Európa különböző országaiban, illetve szerepelt Amerikában is. Láthatók munkái a legnevesebb külföldi art faireken, vásárokon. Egyedi, összetéveszthetetlen, generációjának egyik legkiemelkedőbb és legismertebb alkotója. Vásznain mintha regények jelennének meg. A mondanivalóval telített képi közlések sokszor játékos feladványként szippantják magukba a nézőt. Képein “up-to-date”, társadalmi, szociológiai, politikai problémák is megjelennek hétköznapi tárgyakkal, emlékekkel és szituációkkal keveredve, sajátos, szubjektív emlékezet történetet teremtve.”

Weboldal

Facebook

 

// Győri Márton //

“Győri Márton Budapesten született és itt is alkot. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban kezdte, majd felvételt nyert a Képzőművészeti Egyetem festő szakára. A Domanovszky- és Gruber Béla díjas festőművész művei elsősorban magángyűjteményekben találhatóak, egyik legismertebb kortárs alkotó. Művészetében több korszak figyelhető meg, a korai “színfolt” vagy ahogy ő hívja “rock and roll festészetet” felváltotta egy ábrázolóbb képi ciklus. Hosszú hajós sorozat után jelenleg belső tájakat fest, melyeken gyakori a zsinagóga motívuma. A ragyogó festékrétegek mögött ott feszül a 20. század történelmének minden borzalma. Számára a festészet a szenvedélyről és a hitről szól: a színek árnyalatai a létezés örömét hirdetik. “

Weboldal

 


Ebben a cikksorozatunkban minden hónapban szívünknek kedves, általunk nagyra becsült művészpárokat – házaspárokat, illetve alkotópárosokat – kérdezünk mindig ugyanarról a hat témáról. Fotók: Födémesi Csaba

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.