Kávéházi egyperces III.

A Nikoletti és a Japán Kávéház egyesített művészasztalából az Abbazia kávéházban jött létre 1908-ban a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre, azaz a MIÉNK. Három alapítója Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly és Rippl-Rónai József volt. Kezdettől társult hozzájuk még egy sor, különböző iskolákhoz, stílusirányzatokhoz tartozó nagyszerű művész, köztük Vaszary János, Kernstok Károly, Csók István, Ferenczy Valér, Glatz Oszkár, Iványi-Grünwald Béla, Fényes Adolf, Czóbel Béla és Márffy Ödön. Egy következő körben, 1909-es kiállításukon már a magyar Vadak és a későbbi Nyolcak fiataljai is megjelentek: Galimberti Sándor, Perlrott Csaba Vilmos, Bornemisza Géza, Czigány Dezső, Tihanyi Lajos és Pór Bertalan, sőt Gulácsy Lajos. A fiatalok azonban megosztották a kör tagságát, az 1910-es kiállítást már nélkülük rendezték, és a MIÉNK abban az évben fel is oszlott.

Amíg Erzsébet téri kiállítóterme meg nem épül, a József körút és a Baross utca sarkán álló bérház emeletén működik a Nemzeti Szalon. És bár a földszinten ott a Baross kávéház, a művészek mégsem oda járnak, hanem – legalábbis egy rövid ideig – egy sarokkal odébb, a Bérkocsis utca sarkán, az Ujházyba. Amelynek új tulajdonosa a festők iránti tiszteletből vagy új törzsvendégek reményében átnevezi üzletét, és a cégérre tűzi a MIÉNK betűszót. Telitalálatnak bizonyul. (A progresszív művészekkel később sem szakadt meg a kapcsolata: a Világosság Nyomda 1910-ben a karácsonyi országos nyomtatványkiállításon egybek között a MIÉNK árjegyzékével rukkol elő, amely a kritikus szerint „ízléses soraival és a papír jól megválasztásával tűnik fel”. Nem kisebb művész tervezte, mint Kozma Lajos…

Ha a festők köre megszűnik is, a Józsefváros, sőt egész Pest mindenféle egyesülete, szövetsége, baráti társasága fogja úgy érezni: ez a hely a miénk.

Lássuk, miféléknek van nyoma a budapesti sajtóban. Több csoportra oszthatjuk őket: legyen az első a civil és szakmai egyesületeké. Alapításától, 1909-től éveken keresztül itt jár össze a Budapesti Főiskolai Székely Kör – az itt diákoskodó erdélyi fiatalok asztala. 1922 és 1931 között hetente ülésezik a Budapesti Címfestőmesterek Szövetsége, kedélyes társasvacsorával koronázva az együttléteket. 1928-tól ’37-ig a különteremben jár össze szerdánként a Magyar Illatszer és Háztartásicikk-Kereskedők Országos Egyesülete. Itt tartja közgyűlését 1931-ben a Gutenberg Családiház-építő Szövetkezet, 1932-ben a Magyar Cigányzenészek Országos Egyesülete. 1934 februárjában itt zajlik a Magyarországi Szikvíz-, Üdítőital- és Ásványvízüzemek Országos Szövetségének és a Szikvízgyárosok Országos Szövetségének választmányi ülése. Végül 1946-ban még itt lesz a Magyar Húsiparosok Szövetségének rendkívüli közgyűlése – ez az utolsó adatunk ilyesféle rendezvényről.

A politikai szervezetek se maradhattak ki: heti összejöveteleit tartja a MIÉNK-ben  a Szocialista Párt VIII. kerületi csoportja, itt alakul meg 1918-ban a Józsefvárosi Köztársaság Párt, 1920-ig ide jönnek a nemzetiségi politikusok: szlovákok, románok. 1931-ben a Szabadelvű Demokratikus Ellenzék tart nagygyűlést.

Ahol pártok, ott sajtó: az 1930-as években az Esti Kurír újságíróinak van itt a törzsasztala, ahol mindenféle szocialista és szocdem kollégák is megfordulnak.

A budapesti kávéházak kezdettől otthont adtak a legkülönfélébb sportegyesületeknek, sőt sportágaknak is. (Például kávéházban rendezik az első pesti asztalitenisz-bajnokságokat.) A MIÉNK se kivétel. 1914-től itt székel a Condor Kerékpár-egylet, 1916-tól egészen az államosításig a Fővárosi Sakkozó Társaság, 1918-tól a BEAC. A 20-as években játékos-értekezleteket és vacsorákat tart a Józsefvárosi SC, az Edison Kerékpár Egyesület, a Fradi, a Globus Torna Club.

Közel a Gutenberg téri nyomdászszékház, kézenfekvő hát, hogy ők is jöjjenek. Fried Jenő kávés részben az ő kedvükért járatja az összes európai szociáldemokrata lapot és folyóiratot. De amitől a legjobban meghatódtam: itt rendezik a nyugdíjba vonuló kollégák búcsúvacsoráit, szép beszédekkel, ajándékokkal. 1928-ban Herz Gyula nyomdászságának 50 éves jubileumát műsoros esttel ünneplik, az öreg törzsvendég ezüst cigarettatárcát kap Fried Jenőtől. 1932-ben Tieff Sándort, az Esti Kurír korrektorát köszöntik 50 éves jubileumán, 1935-ben a nyomdászegylet 150 terítékes vacsorával búcsúztatja Schwanke János nyomdászt 60 éves jubileumán. Mindezekről a lapok becsülettel, részletesen megemlékeznek. Hír a sajtóban nemcsak egy kávéházi emberölés, hanem egy-egy becsülettel végigdolgozott élet is.

 


Saly Noémi irodalom és Budapest-történész Hype-sorozata. Írásaival havonta egyszer kicsit visszarepülhetünk az időben, és leülhetünk egy-egy művészi asztaltársasághoz valamelyik pesti vagy budai kávéházban. Grafikák: Bárdos László

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.