Bringambivalencia

Előre le kell szögezzem, elvesztem az eszem amikor ilyen bringákat látok. Szerelmes leszek beléjük és azonnal ilyeneket akarok építeni, bár nem nagyon értek hozzá. Sőt. De szeretnék, mert szépek, kielégítik vágyamat a szép, történettel és odafigyelés teli, alázattal létrehozott tárgyak iránt. Sokan vannak még így ezzel hál’ istennek, egyre többen, köszönhetően talán a válságnak, a fogyasztó társadalomban végbemenő átalakulásnak, valamint a nagyon fasza permanens benzinár-emelkedésnek.

Tehát egyre több bringára van igény, és ha egyre több bringára van igény, akkor egyre több jó bringáról beszélünk.

Egy Nicholas Riddle nevű figura ezt ismerte fel, s létrehozta az Urban Mobility nevű kurzust, a California College of  the Arts-ban. A kurzus célja, hogy a hallgatók minél menőbb, de még inkább használható és jó bicikliket készítsenek. Az oktatás során megismerkednek a 3d nyomtatással, a hegesztéssel és mindennel ami kell ide.

Ennek oktatásában olyan formák segítenek, mint Rafi Ajl, a Raphael Cycles tulaja, vagy Matthew Feeney akinek mondanomsemkell már a honlapja is húdejó.

A cél az, hogy minél több fiatal tervező próbálja úgy előretolni a bicikli evolúcióját, hogy az minél tökéletesebben elégítse ki nagyvárosi szükségleteinket.

Nekem csak egy kérdésem van:

Dizájnerként tuti ez a legfontosabb kérdés?

Ha kapok egy ilyen bringát, alakíthatok a cikk végén.