Az emlék íze XXXV.

A fejünk elé tettük a fotó kedvéért. Mentális kép. Katt. Akkor a cukorfelhő rózsaszín hálójába fonódtunk mi is. Kicsit ott ragadtunk. 25-30 gramm boldogság. A kukába dobtuk. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival.

„Egész gyerekkoromban könyörögtem az anyukámnak egy vattacukorért, de mindig azt mondta, hogy nem vesz, mert rossz. Végül egyszer beadta a derekát, és kaptam egy hatalmas, rózsaszín példányt. Nagyon rossz volt.”

 

A sorozat eddig megjelent részei ITT olvashatók.

 


“Vallom, hogy az étellel való kommunikáció – fogyaszthatóságán keresztül – képes arra, hogy a bennünk mélyen gyökerező, lényünk egészét meghatározó tartalmakat előhívja.” Góg Angéla.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.