Az emlék íze XXVI.

Feltűrtem az ingujjamat, lendülettel álltam neki. Minden lisztes volt. Azt hiszem, a homlokom is. Ő meg csak állt a pici konyha ablak felőli sarkában, karba tett kézzel és kuncogott. Rajtam. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival.

„Nagymamám, mikor elkezdett öregedni, már nem tudott dagasztani, akkor átvettem a stafétabotot. Bedagadt a bicepszem, szenvedtem, mint a kutya, de Ő csak nevetett édesen, mint a lekvár, amit a fánkra kanalaztunk.”

 

A sorozat eddig megjelent részei ITT olvashatók.

 


“Vallom, hogy az étellel való kommunikáció – fogyaszthatóságán keresztül – képes arra, hogy a bennünk mélyen gyökerező, lényünk egészét meghatározó tartalmakat előhívja.” Góg Angéla.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.