Az emlék íze IV.

Az a generációról generációra öröklődő terítő, amit még nagymama hímzett. Mindig ugyanaz. Balra villa, jobbra kanál, kés. Szinkópa tá, tá. Íz, illat, forma. Emlékek. Góg Angéla, a Goga Food kutatásai (Emlékek Cukrászdája, A vasárnapi ebéd) során összegyűjtött történetek hétről hétre, Forrai Ferenc grafikáival.

“Szólnak a szüleim, hogy teríteni kell, a nagy terítőhöz ketten kellünk, szépen összeszedjük, ami kell. Betűz a nagy ablakon a nap az étkezőbe, megcsillannak benne a poharak és az evőeszközök, amiket gondosan elhelyezünk. Szalvétákat hajtok vagy izgalmas mintájút választok, hogy ezzel is feldobjuk az asztalt.”

 

A sorozat eddig megjelent részei ITT olvashatók.

 


“Vallom, hogy az étellel való kommunikáció – fogyaszthatóságán keresztül – képes arra, hogy a bennünk mélyen gyökerező, lényünk egészét meghatározó tartalmakat előhívja.” Góg Angéla.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.