Átlátszó „függönyfal”, intim enteriőr

Bár már lassan egy hónapja, hogy vége az idei Lipcsei Könyvvásárnak, muszáj beszélnünk a magyar pavilonról még, még és még. A Reform500 Installáció után a Hetedik Műterem építészei, Szabó Levente és Biri Balázs, valamint Polgárdi Ákos grafikus egy újabb minőségi és egyben nagyon egyedi munkával jelentkezett. Interjú Polgárdi Ákossal.

Mindig nagyon izgalmasan nyúltok egy-egy témához. Mitől lett szerinted kiemelkedő, merőben más az általatok tervezett magyar stand?

– Egyrészt abban, hogy tényleg kiemelkedik (a pavilonok átlagmagassága 2,5-3 méter, a miénk majdnem 7 méter magas volt), másrészt viszont minden elemében, részletképzésében érződik az a gondosság, amitől – reményeink szerint – nem hivalkodóan teszi ezt. A helyszíni tapasztalataink alapján a stand kifejezetten sikeres volt abban a tekintetben, hogy a betérő látogatók jól érezték magukat az intim, nappali-szerű enteriőrben, elidőztek, és nem rohantak tovább a következő standhoz.

Mennyire volt nehéz vagy könnyű a közös munka Lipcsében? Itthonról szállítottátok a berendezést, vagy kint készítettétek el?

– Szabó Leventével és Biri Balázzsal közös munka gördülékeny volt, ami nem meglepő, mert sok munkán dolgoztunk már együtt, és ezúttal is hálás vagyok, hogy részt vehettem a projektben. Ami a standot illeti, minden alkotóelemét itthon gyártattunk, és a kivitelező TorTer Kft. meg is építette azt a helyszínen.

Az utóbbi években elkezdtek végre igazán odafigyelni a magyar pavilonok megjelenésére, szerinted mennyiben segíti ez a magyar könyvek eladását, megismertetését?

– Nem tudok róla, hogy erről készült volna felmérés, de kifejezetten előremutató dolognak tartom, hogy a Publishing Hungary Program a berlini Collegium Hungaricumot bízta meg a német könyvvásárok magyar standjainak művészeti menedzsmentjével. Mi egy nyelvileg elszigetelt, kis ország vagyunk, tehát érdemes minden lehetőséget megragadnunk, hogy minél több oldalunkat mutassuk meg ezeken az expókon.

Mire fókuszáltatok leginkább a tervezés során?

A briefnek megfelelően szerettünk volna egy élményszerű teret létrehozni, ami kiszakítja a látogatót a vásári káoszból, és lehetőséget teremt a kiállított könyvek minél bensőségesebb felfedezésére. Másfelől viszont fontos volt, hogy ne zárjuk le a teret a vásári forgatag elől, többek között ezért is esett a választás egy átlátszó „függönyfalra”, és egy olyan világítási koncepcióra, amely kívülről érdekes, hívogató, belülről viszont mintegy szigeteli a teret, és ezzel elemeli a vásári zsivajtól. Ez volt egyébként talán a legrizikósabb része a projektnek, mert a teljes stand legyártása előtt gyakorlatilag lehetetlen volt tesztelni, hogy mennyire pontosan sikerül megvalósítani a tervezett fényviszonyokat: ezúton is köszönet illeti Haász Ferencet és a LumoConcept csapatát a kifogástalan tervezésért és gyártásért.

Honnan inspirálódtatok?

– Megnéztünk nagyon sok nemzetközi és hazai példát, de elsősorban a magyar megjelenés idei témájánál, a 99 éves Bauhausnál próbáltunk maradni. Különösen fontos volt a Bauhaus által propagált összművészeti szemlélet, de voltak konkrét referenciapontok is (pl. Mies van der Rohe és Lilly Reich 1927-es Café Samt und Seide pavilonja). A Gesamtkunstwerk-jelleg kibontásában nagy segítség volt, hogy a CHB Orchestra rendszeres zenei performanszokkal jelentkezett a standon. Végül pedig nagyon fontos volt az a gazdag történeti anyag, amely arról tanúskodik, hogy milyen intenzív kapcsolatban állt a 20-as, 30-as évek magyar művészeti szcénája a németországi Bauhaussal – innen kapta a pavilon a mottóját is, amely egy Walter Gropius (a Bauhaus alapítója) által Weininger Andornak írt meghívólevélből származik: „Jöjjön és játsszon nekünk a hegedűjén, és akkor nem történhet velünk semmi rossz!”

Részt vettetek a kivitelezésben? Milyen volt ott állni a kész pavilonban?

– Az építés három napjából kettőt a helyszínen töltöttünk, ahol koordináltuk a kivitelezést, és néhány kisebb munkába is besegítettünk. Nagyon jó és nagyon kimerítő volt ott lenni, az elkészült pavilonra pedig szörnyen büszkék vagyunk!

Ez utóbbi munka kapcsán kaptatok már esetleg újabb megrendelést?

– Úgy tűnik, van rá esély, hogy a lipcsei pavilon egy adaptált verziója felépüljön a Frankfurti Könyvvásáron is, de ez még a jövő zenéje.

Koncepció: Levente SzabóBalázs BiriÁkos Polgárdi
Munkatárs: Anna Breuer
Világítási koncepció: Ferenc Haasz
Világítás: Jánosi Andráslumoconcept
Grafikai tervezés: Akos PolgardiSUBMACHINE
Betűtípus: Mohol, Adam Katyi
Konzulens: Emese Benczur
Megbízó: Publishing Hungary
Projektkoordináció: CHB – Collegium Hungaricum Berlin
Támogató: Magyar Formatervezési Tanács
Kivitelező: Torter e-Design Kiállítás Kivitelező és Díszletgyártó Kft.
Fotó: Balazs Danyi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.